Magyarországon a legtöbben szív-és érrendszeri betegségben halnak meg. A megelőzés lenne a legfontosabb, a táplálkozási szokások megváltoztatása, a rendszeres mozgás, életmód-változtatás. Ha mégis bekövetkezik a szívroham, a gyors, szakszerű ellátás életet menthet, és megelőzheti a maradandó károsodást, a szívizom-elhalást.

 

Magyarországon még mindig a szív- és érrendszeri megbetegedések jelentik a legfőbb halálokot. Míg Nyugat- Európában a várható életkor egyre kitolódik, Magyarországon csak az elmúlt időben kezdett lassan emelkedni.

 

Érdekes hazánkban a közösségi közlekedés koncepciója. Egyrészt amolyan szent tehénként minden közlekedéssel foglalkozó szakember folyamatosan azt hangsúlyozza, hogy a kerékpáros mellett a tömegközlekedés a fenntartható fejlődés záloga, ugyanakkor a szolgáltatás színvonala ahelyett, hogy rohamléptekkel fejlődne, inkább töretlen lendülettel hanyatlik.

Pedig logikusan végiggondolva, ha egy szolgáltatás hasznos és nagy szükség van rá, azt biztos lehetne életképesen is működtetni.  Arról már nem is beszélve, hogy a fő konkurenciát, a fekete bárányként kezelt autós közlekedést szinte minden oldalról sújtja mai világunk, tehát még a növekvő kereslet is a tömegközlekedés malmára hajtja a vizet.

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen az élő szövetekben zajló egészséges és kóros folyamatokat vizsgálnak a kutatók nanoméretben multifoton mikroszkóppal. Elsősorban a vese akut oxigén hiányos állapotában végbemenő folyamatot tanulmányozzák vele. Ez a készülék 120 millió forintjába került az intézetnek, de az első vélemények szerint óriási előrelépést jelent az orvostudomány területén. Íme, két szakember véleménye erről a csodálatos technikáról:

"A kétfoton-mikroszópos berendezés első látásra szokványosnak tűnő mikroszkóp, ám mégis különleges, mivel egy lézer segítségével bele tudunk világítani élő szervezetbe olyan mélyen, hogy éppen zajló élettani folyamatokat tudunk vele vizsgálni, tehát esetünkben egy kísérleti patkány veséjének szerkezetét látjuk" - mondta dr.

A szeretet tanult jelenség, ebben a szociológusok, pszichológusok, az antropológusok is egyetértenek.

Ha nem vagyunk elégedettek azzal, ahogy a szeretet terén állunk, el kell hinnünk, hogy képesek vagyunk változtatni rajta, képesek vagyunk újrakezdeni a tanulást. Odaadni másoknak csak azt tudjuk, amivel mi magunk is rendelkezünk. Ha van bennünk szeretet, akkor másoknak is tudunk szeretetet adni, ha nincs bennünk, akkor nincs mit adnunk.

Mi tehet bennünket erőteljesen kisugárzó, együtt érző, csodálatos, gyöngéd, szerető emberekké?